Tengelykapcsoló — általános információk

A kézi sebességváltóval rendelkező modelleken egytárcsás tengelykapcsolót használnak. A hajtott tárcsa agya bordákkal van felszerelve, és szabadon mozog rajtuk a sebességváltó bemenő tengelyének tengelyén lévő bordák mentén. A membránrugó nyomólappal felszerelt tengelykapcsolókosár szerelvény a motor lendkerékéhez van csavarozva.

A hajtott tárcsa a nyomólap és a lendkerék közé van szorítva, az utóbbiról elfordul, és átviszi a sebességváltó bemenő tengelyére.

A hajtott tárcsa agya és súrlódó lemezekkel ellátott munkarésze közé a forgásérzékelést lágyító csillapítórugók vannak beépítve.

A tengelykapcsoló pedál a főhengerre hat, amely viszont hidraulikus nyomást biztosít a munkahengernek. Ebben az esetben a tengelykapcsoló kioldó karja elfordul, és a kioldó csapágy elmozdul. A mozgó kioldócsapágy nyomást hoz létre a membránrugó szirmainak belsejében, és a lendkerék felé tolja azokat. Ezzel egyidejűleg a rugószirmok külső élei meghajlanak, elnyomva a hajtott tárcsát a lendkeréktől, és ezáltal kioldja a tengelykapcsolót.

A 4,2 literes modelleken a tengelykapcsoló-pedál és a főhenger közé szervoblokkot szereltek be, amely csökkenti a tengelykapcsoló kioldásához szükséges pedálerőt. A munkavákuumot a bemeneti csővezetékből táplálják a szervohajtásba.

A szervoegység szelepének és tolójának szerelvénye ugyanazon a tengelyen van elhelyezve, ami vákuumvesztés esetén lehetővé teszi, hogy a tengelykapcsoló közvetlenül a tolóról működjön.

A szolgahenger dugattyúja rugós terhelésű a kioldókar felé, ami a hajtott tárcsa súrlódó betéteinek kopását kompenzálja azáltal, hogy a dugattyút automatikusan a hengerbe mélyíti.